Ez a legfranciább dolog amit valaha olvastam.

A nagy sikerű HBO sorozatot mindenkinek meg kell lovagolnia, nem kivétel ez alól egy marék francia művész sem akik 2008-ban mentek vissza Chernobyl, Pripyat és a tiltott zónába, humán / művész szemmel dokumentálni a mostani állapotot. Céljuk elrettenteni a világot az atomenergiától, lelkes aktivisták és szószólók az atomenergia ellen.

Majd 11 évvel később kiadták ezt a képregényt a hype hullámot meglovagolva. És őszintén, megértem, mert ha nem lett volna annyira sikeres a sorozat, én se bíztam volna benne, hogy akármekkora sikere lesz ennek a képregénynek.

Vannak jó részek, egy új szemszögből mutatta be az egészet, hogy mennyire normálisnak, néha mennyire árulkodó nyom nélküli, szinte idilli a környezet és semmit sem sejtet magáról a gyilkos sugárzás ami láthatatlanul, szagtalanul, íztelenül, nyomtalanul ott van és ugyanúgy a mai napig szedi áldozatait.

A tiltott zóna határán fekvő falvakban élők életét is megismerjük kicsit, hogyan keveredtek vissza vagy miért maradtak, mindenkinek van valami kapcsolata a katasztrófához. A leharcolt likvidátorok, babushkák és jövő nélküli fiatalok.

Ez egy élménybeszámoló, egy képes útinapló, egy mini életrajzi történet és néha… ez a… nem is tudom körbe írni azt a mentalitást, azt az öntelt bullshit művészi jaj de fájdalmat ami néha-néha előbukkan a főszereplőnkből.

Hogy jaj nem is tudja ábrázolni milyen szörnyű és veszélyes ez a hely, mert milyen szép és idilli itt minden, hiába halálos, nem tudja lerajzolni a láthatatlant. Hogy hű a keze se fáj már annyira jó a hangulata itt a baráti ukrán szomszédokkal a dínom-dánom közben. Ezek meg még csak hagyján. De volt egy pár panel ami után leolvadt az agyam. Amikor az egyik barátja egy harmonikaszerű hangszerrel leül egy kempingszékre az erdő közepén és elkezdi az érzéseit és hangulatát dalba önteni, majd egy ilyen reakció:

“Eddig mindannyian csak elvenni akartunk ettől a helytől, csak lerajzolni, lefényképezni, leírni, elvinni haza innen mindent amit csak látunk és érzünk, ez az első alkalom, hogy vissza is adunk valamit az erdőnek: egy dalt...”

Szerencsére ez már nagyon a könyv végén történik, ha az elején vagy közepén nyögött volna be egy ilyet, esküszöm úgy elönt a méreg, hogy nem fejezem be.

Nehéz ajánlani.

Van egy marék nagyon szép illusztráció, azt nem tagadom, ami rettentően jól megragadja a lepusztult reaktort és környezetét, de nem sokkal több.

Ha érdekel a téma, valószínűleg találsz jobb könyveket és beszámolókat.

Viszont ha egy olyan képregényt szeretnél, ami az alkotói válságról szól és fantasztikusan illusztrálja egy ember belső vívódását a művészetével, akkor ott a Cyril Pedrosa: Portugal képregénye ami 100x jobb ebben a témában és élvezetesebb is.

Ettől a mangától megfájdult a fejem és nem bánom.

Emelem a kalapom, új, művészi, nem komfortáló, egyedi ÉS nem gagyi. Mert azért, rosszat nagyon könnyű úgy alkotni, hogy az fentieknek megfeleljen.

Zaj, káosz, agresszió. Nem látod, hogy most mi dialógus, mi “hangeffekt”, mi háttér vagy karakter. De, pont ez volt a célja, hogy olyan hangos és zajos legyen az egész, hogy fájjon a végére a füled. Meg kell hagyni, hatásosan tette a dolgát a látvány.

Közben pedig szoros ellentétben a történet egy roppant lassú, banális, semmilyen, szinte minden konfliktus nélküli kis kaland. Higgadt beszélgetések, kocsizás, keresgélés.

De a látvány miatt annyira feszültnek és gyors tempójúnak hat, hogy csak kapkodod a fejed.

Kuriózum.

Ohjajegyemaszíved.
Én szeretem a Slice of life, önéletrajzi, beszámolós képregényeket meg rajzfilmeket, de… Ez mi volt?

Eredetileg egy crowdfundolt képregény, amiben az alkotónk elmegy Írországba felkutatni a felmenőit, mert amerikába valamikor valahonnan a Brit- és Ír-szigetekről települtek be ősei. És majd jól lerajzolja és elmeséli kalandjait és nagy öröm és bódottá.

Jóformán, amint elkezdi taglalni, ahogyan Írországba megérkezik elkezdődik az a klisé lavina, ami elől nem lehet menekülni.

Ha az lett volna a cél, hogy az összes lehetséges tipikus semmilyen “fordulatot” belegyúrja valaki egy könyvbe, akkor íme, ez itt az alfája és omegája az egésznek.

Örülök, hogy egy régi álmát megvalósíthatta és volt akkora ismerősi köre aki támogatta anyagilag, hogy kiadhassa ezt a könyvet és hogy “megtalálta magát” meg minden… De nem hittem volna, hogy léteznek ilyen két lábon járó klisé halmok.

Aranyos történet, aranyos rajzokkal, de hogy semmilyen szinten nem leszel gazdagabb a végére 1 grammal se az biztos.

Kell egy jó feminista képregény? Tessék, ez egy tökéletes példa.

Egy nagyon jó fiktív történet a második világháborúból egy német megszállás alatt lévő orosz területről ahol egy csapat orosz nő mesterlövész állítja meg a nyomuló német csapatokat.

Nem is annyira elrugaszkodott dolog, hiszen a Vörös Hadseregben szolgáltak a frontvonalon nők is, leghíresebb Lyudmila Mikhailovna Pavlichenko volt közülük. Ez nem egy polkorrekt, utólag valahogy megpróbáljuk beleerőltetni a múltba-féle történet a mű esélyegyenlőség nevében és csak a médiahűhó meglovaglására szánt szenzáció hajhász konzum cucc.

AMÚGY...

Ez egy nagyon jó háborús történet.

Személyes indíttatások, hazaszeretet és hűség. Önfeláldozás, aljas taktikák és fröcsögő vér. Minden, ami egy háború csak tud lenni. A legjobb része, hogy semmi őrültség nincs benne, semmi olyan, ami ne történhetett volna meg. Sima, hétköznapi emberek a gépezetben, ami felzabálja őket. Ahogy egyre jobban megismerjük a karaktereket a különböző történeteiket és egyre csak személyesebb lesz az egész, annál magával ragadóbb lesz.

Nem sok, nem kifejezetten hosszú, egy neki ülésre könnyen le lehet darálni, de szerintem érdemes és érdekes.

Ez a könyv a: “Nézd, milyen szörnyű az emberiség magával szemben” kategóriába esik.

A szovjet és orosz állam egyes emberiség ellenes bűneivel foglalkozik túlélők, korabeli naplók és egyéb beszámolók alapján.

Holodomor, Csecsen háborúk, kelet Ukrán háború és a mai “diktatúrácia” egy újságírónő meggyilkolásával végezve, csupa móka és kacagás.

Egyértelműen az egyik legfelforgatóbb képregény amit olvastam, egy lapon lehet és kell említeni a Maus-al.

Vissza-visszatekintve távolabbi orosz és ukrán történelemre mutatja be a modern kori szörnyűségeket zavaró és fájdalmas illusztrációkkal és elmesélésekkel.

Nehéz erről mi mást mondani, csak erős idegekkel és gyomorral szabad nekikezdeni.

Hubert egy érdekes történet egy roppant introvertált emberről, aki órákat utazik csak azért, hogy festmények között, egyedül lelje meg a boldogságát.

Őszintén, teljes mértékben tudok vele azonosulni.

Nem kell neki senki és semmi, csak a megszállottságig fajuló hobbija és hogy hagyják békén.

A mindenféle szöveg nélküli több oldalas némaságok amiket kifejezetten imádtam benne, nagy rajongója vagyok a szöveg nélküli történetmesélésnek és ez sok helyen nagyon szépen hozza ezt a hangulatot.

Szép rajzok vagy egy teljesen érdektelen és semmilyen vagy  egy szívfacsaróan megható történettel. Azt már csak az embere válogatja.

Ez egy egészen oké alternatív Pókember történet.
Egy alternatív 1930-as New Yorkban járunk nem sokkal a pénzügyi válság után. Peter Parker egy senki, May néni meg egy "Szocialista agitátor" aki próbál a "rendszer" ellen lázadni és prédikálni látván a szörnyű állapotot ahogy a lakosság egy nagy része élni kényszerül.
Hála égnek Ben bácsi már halott amikor megismerkedünk Peterrel és nincs "Nagy hatalommal nagy felelősség" bölcsesség.

Az, hogy hogyan lett Peterből fotóriporter, majd később pókember, miért Osborn a főrosszfiú, az egy érdekes új feldolgozása az egésznek.
Ez nem egy szép új világ, az Amerikai Állam halott és a korrupció teljes gőzerővel tombol a városban. Kizsákmányolás, félelem és mély-nyomor, innen indul Parkerünk az idealista fejével és lesz egy nem tökéletes szuperhősünk a végére.
Jóformán csak eredettörténetet kapunk ebből a 4 füzetből vagy az ezeket összegyűjtő kötetből, de az elég is. Vannak még történetek ebből az univerzumból, de jó bemutatása ennek a világnak.

Egy olvasást megér, ha a Spider-Man: Into the Spider-Verse c. filmben megtetszett a karakter, akkor meg mindenképp ajánlott.

Grant Morrisont nem kell bemutatni senkinek, aki egy kicsit is jártas a képregények világában és egy elég jó alkotása.

Egy tökéletes beugró pont lehet azoknak, akik meg akarnak ismerkedni a képregényekkel. Egy szomorú rövid kb. 100 oldalas kis egyedülálló történet 3 állatról.

Nehéz értékelni, mert a fülszövegben ott van minden, ami ahhoz kell, hogy eldöntse az ember el akarja-e olvasni vagy sem és hogy mire számítson.

Egy megható történet, amiben 3 háziállatot katonai célra használnak fel, vérszomjas tömegpusztító fegyverré alakítják át őket.

De, prototípusok voltak és most már nincs rájuk szükség, meg kell szabadulni tőlük.

Viszont ők meg keresik a szabadságot, az otthont, a nyugalmat és békességet.

Kicsit véres, kicsit durva, kicsit szívszorító.

Ez egy elég érdekes kis rövid történet, 50 oldalas se.

Ami nagy potenciálja, hogy ebből egy elég jó filmet lehetne csinálni, nem kifejezetten storyboard szerű a képregény, de ebből egy valamire való rendező egy elég jó filmet tudna csinálni.

Egyik nap kapsz egy csomagot, benne egy fegyverrel és utasításokkal.

10 golyó, 9 másik véletlenszerű ember.

Röviden: aki a végén életben marad, az nyer.

Az történik benne, mint amire számítasz, emberek vadásszák egymást, minden nap meg kell halnia valakinek erről a 10-es listáról, különben valakit a "szervezők" megölnek.

Az utolsó embert egy ezzel a fegyverrel, egyik abban lévő golyóval kell megölni. Különben meghalsz.

Más lőfegyver tilos, különben meghalsz.

Szólsz a rendőröknek, meghalsz.

És hasonló szabályok.

Egy aki életben marad a végén battle royal típusú verseny életre halálra.

10 nap. 10 golyó. 10 ember.

Az utolsó pár oldal ütős, megéri elolvasni az egészet.

Ez egy olyan... mi lenne ha történet szerűség, hogyha az X-men-ek nem egy spéci iskolába járnának, saját képességüket segítséggel csiszoló diákok lennének egy idealista, optimista vezetővel, hanem inkább... egy bujdosó, kényszerből egymásra szoruló kis csoportról lenne szó, aminek egy szadista de-facto vezetője lenne.

Nem igazán szuperhősös, de még is szuperképességekkel rendelkező tinis dráma. Leginkább egy egyedi torz világszemlélet megmagyarázást próbálja feszegetni, miszerint ők, mint fejlettebb erősebb emberekként a sima hétköznapi átlagos egyének felett állnak és joguk van bármihez és bármire. Ők az evolúció új szintjén állnak és az erősebb nyer. Klasszikus Magneto gondolkodás, hiszen azok, akik megvetették őket, kísérleteztek rajtuk, féltek tőlük nem érdemelnek mást.

A másik amiről talán inkább szól, az a szereplők egyéni belső traumáik, érzéseik és azok feldolgozása, ki hogyan dolgozza fel hogy milyen képességeik vannak és mire akarják használni őket.

Az a baj, hogy újat szinte semmilyen szempontból nem hozott, se történetben, se karterfejlődésben, se rajzban... Csak úgy létezik.

És még csak be se fejezték, el lett kaszálva. Ezt mondjuk jó lett volna tudni mielőtt belekezdtem, de teljesen megértem miért, csak extra bosszantó volt, hogy ennyi füzet után még egy semmilyen véget se kap az ember.

Inkább egy bármilyen X-men reboot-ot ajánlok e helyett. Se rajzilag, se történetileg nem kiemelkedő, talán az egyetlen mentsége az a belső sötét szuicid marcangolásos részek, amitől érdekes lehet.

Bevallom, ezt a képregényt csak azért olvastam el, mert láttam, hogy Netflix sorozatot csinált belőle és kíváncsi voltam, hogy miből és miért és milyen lett. Mivel csak 2 kötet volt belőle (illetve a 3. kezdete amibe gondolom csak azért kezdtek bele, mert Netflixből jött pénzből nekiláthattak, de erről majd később), gondoltam elolvasom mielőtt megnézem az élőszereplős sorozatot. A sorozatról később.

Rettenetesen sajnálom ezt a képregényt, mert annyi potencia volt benne és annyi mindent ki lehetett volna hozni belőle, hogy fantasztikus lehetett volna, de olyan laposra és legjobb esetben is középszerűre sikeredett, hogy őszintén kár érte.

Egyik pillanatról a másikra születik több tucat gyerek mindenféle előjel nélkül, azonnal terhesek lesznek a nők és ott abban a percben szülnek is.
Egy mágnás öregember pedig ahányat csak tud örökbe fogad belőlük, szám szerint hetet, akikről később kiderül, hogy valamilyen emberfeletti képességekkel bírnak és azért alapította ezt az akadémiát, hogy a majd bekövetkező világot elpusztító valami ellen felkészítse ezeket a gyerekeket, hogy ők fogják majd megmenteni a világot.

És ez így még renden is lenne, az alap elképzelés jó, mostoha testvérek egymás elleni civakodásai, "apjuk" kegyetlen szívtelen nevelése, ahogy szinte csak eszközként kezeli őket, nem is emberekként.

Van itt minden, időutazás, bosszú, halál, árulás, csaták, világ megmentés.

Egy kicsit a sokat markol, keveset fog csapdába esik, mert több tucat szálat ki tudna bontani és tudna vele foglalkozni és valószínűleg ez is lett volna a terv, de két kötet vajnyi kevés volt erre. És ez nagyon meglátszik.

Ellenpéldaként hoznám fel a Letter 44^[gir.hu]-et, Bunkert^[gir.hu] és Manhattan Projects^[gir.hu]-et, hogy azok is nem kis fába vágták a fejszéjüket, de mégis jó történetet, történeteket meséltek el magukban. Míg az Umbrella Academy inkább csak több kérdést vet fel, mint amennyit megválaszol. Csak ürességet hagy maga után, ahogy hajtja maga előtt a cselekményt.

És ez a baj a harmadik kötettel is, két különböző irányba akkorát ugrott a történet, mindent hátrahagyva értelmetlenül, hogy fáj látni. Az írók nem igazán foglalkoznak a kerek egésszel és csak tolják ki magukból a különböző gondolatokat mindenféle koherens világépítés nélkül. Mert a világépítés nem az, hogy "Ez után azt csinálták hogy. Ezek közben elmentek ide mert." Sokszor nincs ésszerű folyamata a füzeteknek és belül morcoskodom, hogy "NA DE ÉS AZZAL MI LESZ? MIÉRT, HOGYAN?" És csak megyünk tovább és tovább...

Kár érte, kifejezetten nem rossz, de nem is tudnám ajánlani.

És akkor off-osan a Netflix sorozatról, spoiler mind a két változathoz:

Cserébe ez viszont nézhetetlen, be se tudtam fejezni, kifejezetten rossz és teljesen fölösleges. A nyersanyagot elég liberálisan kezeli, olyan eltérések vannak benne, amik teljesen megváltoztatják egyes karakterek személyiségét.

Meg nem is értem (oké, ez az én hibám, hogy nem néztem végig), hogy ez az egy évad valahogy a két kötetet dolgozza fel valahogy összekotyvasztva? Mert Hazel és Cha-Cha mit meg hogy kerestek itt? (Arról nem is beszélve, hogy arcot adtak nekik és messze nem voltak annyira pszihók mint kellett volna) Meg a Temps Aeternalis csak az utolsó részekben jelent meg a sorozatban, viszont a kávézós jelenetben #5-el csak sima kommandósok voltak? Így... WAT? A fehér hegedűsnek meg valami szerelmi szálat adtak valamiért? Hol vannak a csatajelenetek? Párizs meg a gyilkos robotok? Meg 6x24 oldalból (vagy 2x6x24 oldalból) akarnak egy 10x55+ perces sorozatot csinálni? A Hobbit szindróma...

Ha a képregény lapos volt, akkor az egy Tátra ahhoz az Alföldhöz képest ami ez a sorozat.

Nem véletlenül létezik ez a mém:

https://knowyourmeme.com/memes/netflix-adaptation

Ez egy antarktiszi krimi. Egy Antarkrimi.

Egy büntetésből a leghidegebb kontinensre száműzött amerikai különleges ügynök csöppen bele egy olyan gyilkosság sorozatba, ami bárhol máshol is furcsa lenne, nem hogy a Déli-sarkon.

Ezek tudósok, minden kontinensről jött kutatók, kisebb katonai jelenléttel. Nem igazán történik itt semmi.

Jellemzően.

A folytonos bezártság a pusztító körülmények, néha 1 méteres látótávolság és a tudat, hogyha azzal a tour-al nem mész haza, akkor bizony a következő repülő 6 hónap múlva jön.

A rajz szerintem nagyon passzolt a történethez, hogy fekete-fehérben lett rajzolva, semmi szín és állandóan sugározza a fagyos havas hideget minden lapon, mint egy elkerülhetetlen állandó.

Egy jó detektív, krimi történet, semmi rendkívüli, de ajánlható.

Ez egy nagyon jó fantasy. Ami tőlem nagy szó, mert jobbára nem szeretem a műfajt.

Női írótól, női rajzolótól, női fő és egyéb szereplőkkel.

Úgy a... Második, harmadik füzetnél tűnt fel, hogy várjunk csak; itt szinte mindenki nő / nőstény vagy annak tűnik. Az elején kicsit meglepett a szokatlansága, de kis gondolkodás után úgy olvastam tovább, mintha fel se tűnt volna. Az ég világon nincs ezzel semmi baj, csak új volt.

Ami a legnagyobb előnye és ékköve ennek a képregénynek, az a rajz. Csodálatosan részletes, kidolgozott, igényes, nagyon jó inkább fakóbb színekkel dolgozó oldalakkal. Tényleg. Egy rossz szavam nincs rá.

Azzal az art-decos és kicsit steam-punkos designal amit a világba beépítettek lehengerlő, passzol az egészhez.

A történet meg ahogy egyre jobban kibontakozik és egyre jobban épül a világ, annál élvezetesebb. Az elején sok a miért meg a hogyan, amik szándékosan maradnak homályosak és titokzatosak, jól van megírva, hogy éppen mi az az elengedhetetlen, amiről tudnod kell.

Természetesnek hat az egész, a beszélgetések nem úgy kezdődnek karakterek között, hogy egy tonna expozíciót öntenek a nyakadba számukra indokolatlanul.

Ez zavaró lehet, hogy csak lassan, apránként tud meg az ember dolgokat, sok a rejtett, misztikus tárgy / fogalom / utalás amire nincs és valószínűleg nem is lesz sose magyarázat, de csak egyre jobban húz be, egyre mélyebb az egész.

Ez egy háború sújtotta világ ami egy kényes fegyverszünetet és békét élvez, amikor belecsöppenünk az egészbe, de csak papíron.

Emberek, ősiek (állatszabású, varázslatra képes fajok), a félvér leszármazottaik és más különböző fajok. Na meg a régi istenek, akik ha felébrednek és visszatérnek, akkor lesz majd nemulass.

Ki ne szeretne egy kis rasszista, álindokkal indította fajirtásba kezdő háborút boszorkányokkal és egy jó fantasy minden elemével?

Mind a 10 ujjadat megnyalós alkotásról van itt szó.

Na, ez megint egy olyan, amiről nehéz lesz beszélni.

Elsősorban egy társadalom kritika az online zaklatásról, bullying-ről és a média kettős mércéjéről.

Nagyon kis mértékben sci-fi, igazából csak egy minimális körítése a történetnek, sőt, csak a MacGuffin maga túl high-tech azt ennyi.

Egyértelműen a 2014-es nagy celeb privát kép és videó kiszivárgás a képregény fő tárgya, az áldozat hibáztatás, megbélyegzés és hasonlók.

És ennek egy nagy hatalmas problémája van, hogy több füzeten keresztül az van az ember szájába rágva, hogy ez hű de rossz, meg milyen társadalomban élünk és hogy ezt senki sem érdemli meg stb, stb... Ja, "no shit". Emiatt a képregény első fele, kétharmada kifejezetten unalmas volt, mert persze, senki se akarja, hogy zaklassák, megvessék, lekurvázzák azért, mert a tudta nélkül, szex közben felvételt készítettek róla majd utána az kiszivárgott az internetre.

Tönkremegy tőle az ember párkapcsolata, megnézik az utcán, nem tud elmenekülni a hiéna bulvárosok elől, lassan beleőrül az egészbe. Ami a legjobb volt benne a dupla white knight-olás, ilyet még sose láttam, lenyűgöző. Mert, egy srác írta, ezt azért ne feledjük.

Illetve a kettős mérce, hogy amikor kiderül ki készítette a felvételt, a férfit meg imádja a romlott média és közvélemény, mert ez most a narratíva. Oké. Értjük. Rettenetesen szájbarágós, kifinomultság 0.

DE!

Ez után jön az, az az utolsó 2-3 füzet, ami miatt megéri a egész.

A titkos őrült rajongó, ki volt a hacker, ki szivárogtatott, ki követi árnyékként mindenhova az áldozatunkat. Ez a krimis detektívjáték és végkifejlet az, ami miatt megérte végig olvasni és az utolsó gondolat amivel zárul az egész, teljesen libabőrbe borítja az egész testet.

A vége szerintem nagyon jó, elgondolkodtató és megrázó.

A rajz oké, viszont a színezés az, ami kiemeli a tömegből. A sok lila / bordó / zöld kombók nagyon jól adják a hangulatot az aktuális eseményhez.

Nekem az eleje közepe eléggé nyögvenyelős volt, lehet másnak nem az, de még így is bekerül az ajánlatos kategóriába. Nem olyan hosszú ez, ami miatt később bánkódni kellene.

Egy már rég nem kánon bemutatása a DC univerzum 3 fő pillér karakterének.

Tökéletes kiadvány azoknak, akik ismerik ezeket a karaktereket valamilyen szinten (nehéz elképzelni olyan embert, aki nem ismerné legalább Supermant és Batmant de mégis érdeklődik a képregények iránt)

Tehát, egy jó történet, ami jól bemutatja a főszereplő alap tulajdonságait, személyiségét és a köztük lévő különbségeket. Hogy mitől másak, de mégis mitől alkotnak jó csapatot.

Van egy pár alapfeltételezés, hogy ismeri az olvasó kicsoda pl Lex Luthor, Bizarro, és Ra's al Ghul, de közülük is leginkább csak az utolsó számít igazán. Érdekes váltás lehet azoknak, akik csak a hollywoodi filmeket ismerik leginkább.

Ebből kiderül hogyan és mennyire Batman Bruce és hogyan és miképp Superman Clark. Meg persze ott van Diana is, de rá mindjárt visszatérünk kicsit később.
Azért nagyon jó ez a képregény, mert 3 füzetben jól bemutatja a karakterek személyiségeinek alapjait, nem az a új hű de dark-os DCU-s agyrém, amiket forgattak a múltban, mert abból pl. pont semmi sem derül ki Superman-ről és Batmanről is csak annyi, hogy mindig olyan a hangulata és modora, mintha egy Batkavics nyomná a Batlábát a Batcsizmájában. Tökéletesen kigereblyézi az ember fejében, hogy kinek milyennek KELLENE lennie.

Csak szegény Wonder Woman. Ő leginkább csak van. (Van de... rwoman) Természetesen meg kell menteni, természetesen ő a leglaposabb szerintem mind hármójuk közül. Esküszöm, Artemis jobban ki van dolgozva és nagyobb súlya van a történetben, mint Dianának. Nagy kár érte.

Ha kell egy klasszik történet, mert belefáradtál a blockbuster filmekbe meg a filmes univerzumokba, ez egy kellemes kikapcsolódás és felüdülés.

A Lumberjanes egy aranyos kis epizodikus kalandregény sorozat.

Nem szól másról, mint egy nyári lány táborról, a táborozókról és a természetfeletti, megmagyarázhatatlan természetfeletti történésekről, amiknek nem lenne szabad megtörténniük.

Ha ez ismerősnek hangzik, akkor az bizony a Gravity Falls^[IMDB] miatt lehet. Elég hasonló a koncepció, megvalósításban azért más, teljesen a saját lábán megálló történetek sorozata, de meg kell hagyni, hogy sok a hasonlóság. Annyit fűznék még hozzá, hogy talán a Gravity Falls szerintem jobb, mert koherensebb és összetettebb, tervezetten összefüggőbb.

Teljes cukiság, barátság, felnőtté válás, vagy legalább is egy kicsit felnőttebbé válás.

Na meg persze az őrült furcsaságok.

A lányok, a tábor vezető, a csoport vezető, mind egyediek, különlegesek.

A problémám sajnos az, hogy eléggé repetitív és sok a filler történet. Kevés és nincs elég nagy hatása az átfogó, háttér szálaknak amiknek vezetniük és irányítaniuk kellene az eseményeket és valamilyen mederbe terelni azokat.

Egy idő után unalmassá válik.

De, azt kell mondanom, hogy a célközönségnek 100%-osan ajánlott a, 10-14 közötti lányoknak szerintem tökéletes véget nem érő, kimeríthetetlen mennyiségű kaland.

BTW, mennyire jó már Lumberjack - Lumberjane csavar.

Ez egy elég jó politikai-dráma + soft sci-fi keverék.

Az újonnan beiktatott amerikai elnök talál az asztalán egy levelet a leköszönő, előző elnöktől. Mint ahogy az állítólagosan szokás.

És benne nem kis titok tárul fel.

Bizonyíték van rá, hogy földönkívüli értelmes élet nyomaira bukkantak a Mars és Jupiter közötti aszteroidaövben. Aszteroidák és kisbolygók tűnnek el a helyükről és egy fekete gömbből semmi fény és semmi jel nem érkezik vissza, valakik vagy valamik nagyon rejtegetnek előlünk valamit.

Egy csapat katona és tudós indult útnak évekkel ezelőtt egy tákolt űrhajón, hogy kiderítsék, mégis mi folyik ott.

Itt csöppenünk bele a 44. amerikai elnök cipőjébe. Mit tegyen, mit ne, hogyan birkózzon meg ezzel az egésszel.

Kiderül, hogy ezért kezdett bele háborúkba az előző elnök, hogy legyenek tapasztalt katonák, ha földi háborúra kerül sor. Kiderül, hogy az elnök maga rendelte el, hogy Wall Street-en kezdjék el az ingatlan buborékot felfújni, hogy pénzelni tudja az új katonai fejlesztéseket és magát az űrhajót, amit kevesebb mint 7 év alatt kellett a NASA-nak felküldenie.

Spoiler mentesen, szerintem ennyi elég ahhoz, hogy felkeltse azoknak az érdeklődését, akik ilyesmit keresnek. De, van itt még a kíváncsibbaknak.

A legnagyobb hibájának azt mondanám, hogy nem sikerült eléggé elrugaszkodnia az aktuálpolitikától. A jelenlegi elnök egyértelműen Obama, az előző meg Bush. A német kancellár megy egyértelműen Merkel. Több utalás is ténylegesen megtörtént eseményekre amik furán veszik ki magukat így ebben a félig párhuzamos / alternatív valóságban. Megértem, hogy nem akarták ténylegesen Obamát belevonni vagy Busht földbe tiporni, jobban el kellett volna választani a valóságtól a személyeket, még Bill Clintonra is van utalás.

Viszont, ezt leszámítva nagyon élvezetes. FBI, CIA, Titkos Szolgálat, politikai csűrés-csavarás, zsarolás, fenyegetés, titkos alkuk, besúgók, minden. Nagyon jó politikai dráma. West Wing szeretőknek is egyértelműen ajánlott.

A karakterfejlődés benne és a belső dilemmák nagyon jók, kidolgozottak, átgondoltak, jól megírtak. (Kivéve a végén az előző elnököt, ott egy kicsit elgurult a gyógyszer úgy érzem) A világépítés jó, semmi olyan elrugaszkodott, amit nem lehetne elképzelni, hogy megtörténne. Persze, azért sci-fi, van új hadi tech, az idegen jelenlét és rejtőzködésük, stb... De messze nem olyan vészes, nem lő túl a célon.

A rajz teljesen rendben van, amennyit kell mutatnia és amennyire kidolgozottnak kell lennie, azt a szintet simán hozza.

Ajánlatos.

Nehéz valami normális, kerek egészet belinkelnem Snagglepuss^[YouTube]-hoz, úgyhogy inkább többet^{[Google Images]}, másokat^{[Google Images]}, mert nem volt saját sorozata, Maci Laci-nak volt egy minden karaktert magába foglaló egyveleg műsora, ahol gyakori vendég volt ez a rózsaszín oroszlán. Nem összekeverendő Rózsaszín Párduccal^[YouTube].

Ez a legdrámaibb, legkomorabb, legéletszagúbb feldolgozás az összes közül amit olvastam. Nem akarok sokat spoilerezni belőle, mert ezen látszik, hogy az elejétől a végégi átgondolt, jól megírt képregényről van szó. Egy kerek egész, egy történet.

Snagglepuss egy meleg színházi drámaíró a hidegháborús paranoiában tocsogó Egyesül Államokban. Mindenki, aki nem fehér-hetero-"hazafi" aki hangosan elítéli a kommunista szovjet rezsimet, az gyanúsított és a nemzet potenciális ellensége. Kongresszusi kihallgatásokkal, zsarolásokkal, fenyegetésekkel.

Egy fantasztikus történet, többet nem is akarok mondani róla. Határozottan megy abba az ajánlás csomagba, amit lobogtathatok, hogy "Azt hiszed csak mert képregény, csak pizsamás szuperhősös dolgokról szólhatnak?"

Kötelező.

SUBIDUBIDÚ!^{[Intro - YouTube]} Oké, ha The Jetsons-t nem kell bemutatni akkor Frédi és Béni történetét akkor végképp nem kell. Ki ne ismerné a két kőkorszaki szaki életét és világát.

Ez volt az első feldolgozás, amit ebben a remake áradatban olvastam és le voltam nyűgözve, hihetetlenül magasra tette a lécet ez a két kötetes, 12 füzetes kiadvány. Nem csak a szépen megrajzolt mivoltjával és a jó gondolatok miatt, egy olyan kerek egészet alkot, amit élvezet olvasni.

Mai társadalmi és kulturális problémák átemelése a kőkorszakba. "A monogámia pusztít", a vallás kérdése, a bevándorló Neander-völgyi olcsó munkaerő, a gyíknépséggel való riogatás mint külső veszély, populista politika, minden. Szerintem olyan fantasztikusan dolgozza fel és állít görbe tükröt a mai társadalommal szemben, hogy kár kihagyni. Jellemzően balos / liberális a retorika? Persze, de mit vársz egy DC / Hanna-Barbera / Time Warrner dologtól. De még annak ellenére is, hogyha más politikai / ideológia a meggyőződésed, határozottan ajánlom, mert attól, hogy mikor milyen szelek fújnak és mikor mi az elfogadott és mi a norma, mi normális, hogyan viszonyulsz a változáshoz, ezek a legfontosabb kérdések amiket feszegetnek benne, ami mindentől független.

Frédi PTSD-vel küzd, Vilma belefullad a háztartásbeli életbe és önmegvalósítani akar, Béni túltolja, hogy mi és mi nem fér be egy barátságba, Pebble és Bam-Bam serdülnek és cseperednek, most kezdik a középiskolát, a depresszióval küzdő Tatu bowling golyó... Határozottan nagyon ajánlott, szinte kötelező. Ennél jobb Flintstones képregényt nem fogsz találni sehol.

Nem viccelek.

Wacky Races / magyarul Flúgos futam^{[Intro - YouTube]}

Ez szintén nagy gyerekkori kedvencem volt, hétről-hétre, napról-napra vártam, hogy a 00-s Dick és Muttley hogyan fogják az utolsó pillanatban elcseszni az egészet és hogyan fognak veszíteni a versenyen.

Egy elég jó újraértelmezést sikerült ehhez a képregényhez kitalálni. Poszt-apokaliptikus világ, verseny egymás ellen, ahol a célvonalnál a legnagyobb vágyad teljesül. Ha nem versenyzel akkor viszont egyből instant halál és gyötrelem nem csak számodra, hanem az összes versenyzőnek is. Eléggé Mad-Max-es, de kifejezetten jó. Öntudattal rendelkező autókkal, fasiszta Red Baronnal, mutáns ember medvével, klón gengszterekkel.

Két kisebb bánatom volt ezzel, hogy nem tudtak mind a 10 versenyzőre rendesen kitérni, teljes háttértörténetet kidolgozni, mert csak itt is 6 füzet állt rendelkezésre, hogy beleférjen minden. Bár csak dupla annyi idejük és helyük lett volna hogy mindenki kapjon egy egyedi origin-t és összetettebb kapcsolatot a versenyzők között.

A másik meg a vége az egésznek. Sajnos keserű volt a szőlő, egyáltalán nem tetszett a "főgonosz" és a világ végét okozó esemény és a magyarázat. Nem tudom, hogy jobban ki tudtam volna találni, de sajnos szerintem pofára esett.

Ez viszont határozottan az ajánlott kategóriába esik, hogyha szereted a világvégés, véres, mocskos kalandot és a szomorú, lehangoló dolgokat.
Le se tagadhatná, hogy ez egy vérbeli DC-s történet.

Szerintem ez azon rajzfilmek közé tartozik amit nem kell bemutatni.^{[Intro - YouTube]}

Ez volt talán a második legkevésbé szimpatikus feldolgozás ebben a kezdeményezésben amit olvastam. Nem volt kifejezetten rossz, azt nem mondanám, de nem volt annyira jól megírva és nagyon kevés köze volt magához a Jetsons identitáshoz.

Se többet, se kevesebbet nem ért volna, hogyha más néven fut ez a kötet. Persze, ettől lett húzónév és feldolgozás, de őszintén egy közepes alatti sci-fi egy szörnyen agyzsibbasztó végkifejlettel. Az utolsó füzet vége az... az gyomorforgatóan közhelyes volt.

Az alap koncepció az ok, hogy azért vannak lebegő "városok" a Jetsons univerzumban mert egy meteor belecsapódott a Földbe és nem maradt élhető szárazföld. És hogy látják úton van egy másik és jaj most mi lesz. De a végkifejlet számomra szemforgató volt és amíg meg eljutottunk odáig, vontatott és semmilyen volt. Nem, nem érdekel kicsi Elroy szerelmi szála...

Viszont valószínűleg, sejtésem szerint ez a legjobb Jetsons képregény amit manapság olvashatsz.

Ja, meg, hogy Rosie Robot ebben a feldolgozásban George anyjának a tudata van feltöltve egy robot testbe? Wat?

The Ruff and Reddy Show-t nem ismertem, nem ismételte sose a Cartoon Network amikor én néztem^{[Intro - YouTube]}

Viszont ez a képregény nem rossz. Nem is kifejezetten jó, de rossznak egyáltalán nem mondanám, úgy, hogy teljes ismeretlenséggel álltam neki.

A 60-as évek után teljes feledésbe merült és lecsúszott komédia duó újraélesztéséről és felfuttatásáról szól. Mert hogy a retro menő meg a "remember berries" is, nosztalgia, stb.

Kizsákmányolás, régi riválisok, törtetők, kihasználások, belső démonok és anyázások.

Egy középszerű valamilyen képregény, kifejezetten ajánlani nehezen merem.

Egy hat füzetes történet arról, hogy amerikai pilóták belebotlanak valami misztikus / földönkívüli jelenségbe ami "rajzfilmesíti" a világot. 

Szerintem hatalmas lehetőséget hagytak ki azzal, hogy a modern korba ültették, szerintem sokkal jobb lett volna, hogyha az I. világháborúba vagy nem sokkal az utánra teszik és nem a mai világba. Végig se tudtam olvasni, annyira elrugaszkodott az eredeti rajzfilmtől, hogy 2-3 füzet után abba hagytam. Egyszerűen nem volt elég érdekes.

Ez pedig az eredeti intro: Dastardly and Muttley in Their Flying Machines^{[Intro - YouTube]}

Sok emlékem van erről a rajzfilmről és arról, hogy még olyan kicsi voltam, hogy szinte semmit nem értettem belőle, mert akkoriban még angolul jött a Cartoon Network szinkron nélkül és tényleg legfeljebb csak ovis lehettem. Emlékszem, hogy szerettem.

Kreatívnak kreatív azt hiszem, csak túltolták a biciklit és csak ennyi nem elég, hogy kitaláltak valami teljesen mást a háttérbe, részben túl komolyra vették a történetet, másrészt túlságosan más, mint az alapanyag és a megvalósítás is unalmas. Kár érte. Unalmas karakterek, unalmas történet.

Ez egy kicsit eltérő bejegyzés lesz és egy kicsit más lesz a menet a következő napokban.

Egy csomó fantasztikus, jó és néhány feledhető képregénnyel jött elő a DC és Hanna-Barbera jóvoltából és ezekről fogok írni. Minden nap egy új bejegyzés egy héten keresztül, ami a hosszabb, több füzetes feldolgozásokat tartalmazza, ide pedig összegyűjtöttem azokat, amik csak egy füzetesm one-shot típusúak.

Van egy pár, ami sajnos kimarad, mert nem olvastam még őket, ilyen pl. a Scooby Apocalypse vagy a Future Quest, sajnos még nem volt hozzájuk időm, de egyszer majd talán. Szóval a teljesség igénye nélkül, ABC sorrendben:

AQUAMAN / JABBERJAW ^{[Intro - YouTube]}

Ez egyáltalán nem volt rossz. Nagyon féltem az elején, hogy ebből mit fognak kihozni, de egy meglepően szórakoztató történet volt, amit tudok ajánlani. A jövőből egy portálon keresztül hozzánk tévedő Jabberjaw bajait oldja meg Aquaman. Leginkább a dzsentrifikációról, migrációról szól az én értelmezésemben. Aranyos kis történet, a cápa karaktere viszi a prímet.

A Captain Caveman^{[Intro - YouTube]} short a végén erősen felejthető, Manhunterek ellen hozzák a jövőbe megmenteni a világot. Nekem nem tetsző rajzzal, semmilyen történettel, mondanivalóval.

BLACK LIGHTNING / HONG KONG PHOOEY ^{[Intro - YouTube]} 

Ettől is kifejezetten féltem és szerencsére elég alacsonyra raktam a lécet, mert így nem zavart annyira. Semmi pluszt nem adott hozzá, hogy a rasszista sztereotípia négy lábú megtestesülése volt a főszereplő ebben a történetben. Bármilyen más öreg bölcs mágusra/mesterre ki lehetett volna cserélni és semmi se változott volna, emiatt elég alacsonyra értékelem ezt. Kihagyható.

Funky Phantom-ról meg nem tudok semmit, ami ennek a füzetnek a short-ja, el sem olvastam szerintem.

CATWOMAN / TWEETY AND SYLVESTER

Ez egy meglepően jó képregény volt, kíváncsi voltam, hogy mi lesz a történet és nem okozott csalódást.

Egy kicsit más mint a többi, hogy a füzet kb 70%-a egy főtörténet a maradék meg egy néhány oldalas short, ez sokkal inkább ketté van szedve, egy DC-s történet és egy TV rajzfilm szerűre.

A képregényes érdekes, mozgalmas, változatos. Persze, világvége, ami egy kicsinyes emberfeletti fogadás miatt van csupán és azt meg megállítani, de elég jó. Spolier-ezni nem szeretnék, mert szerintem a legjobb része az egésznek a végkifejlete. Ajánlatos.

A másik része se volt rossz, csak persze sokkal szeleburdibb, sokkal rajzfilmesebb, kifejezetten gyerekes, de sebaj.

FLASH / SPEED BUGGY ^{[Intro - YouoTube]}

Erre nem is emlékszem, többször is utána kellett lapoznom és olvasnom, hogy egyáltalán miről szól, mi a vége, mi történik benne ésatöbbi. Majd mikor megint leülök ide leírni a véleményem róla... Semmi... Nincs bónusz short se.

Ez a füzet összegyűjti az összes legrosszabb klisét és problémát amit csak DC össze tudott kaparni és valami lett a végeredménye amire nem is emlékszem, abban sem vagyok biztos, hogy létezik egyáltalán.

GREEN LANTERN / SPACE GHOST ^{[Intro - YouTube]}

Ez volt a legjobb párosítás szerintem az összes OneShot közül. Mind a kettő űrrendőr, jófiú, segíteni akaró stb stb stb... Mind a ketten akarnak segíteni, azt hiszik egymásról, hogy ellenségek, aztán kiderül, hogy még sem, megoldják a problémát (szó-szó) és kézfogással búcsúznak egymástól, hogy majd legközelebb partner.

Semmi eget verő, semmi különleges, a rajz jó, a történet nem sértő *vállat von*. Nem volt ezzel semmi baj.

HARLEY QUINN / GOSSAMER ^{[Looney Tunes - YouTube]}

Ez megint egy olyan párosítás amit nem tudtam elképzelni és még most sem érzem igazán, ez kinek jutott az eszébe.

Nem más, mint egy Harley fan service. Ha nagyon rajongója vagy a csajnak, akkor csak tessék, de engem egyáltalán nem kötött le. Hiába volt benne Batman, Joker, Tapsi Hapsi...

Szintén két saját történetes, szintén hasonló elpsztásban, egy DC-s és egy rajzfilmes történet.

Szerintem kihagyható. 

JOKER / DAFFY DUCK

Talán ez az egyik legjobb az egy füzetesek közül. Két mókamester egy füzetben?

Első történetben Dodó Kacsa Joker-nek kezd el dolgozni és megpróbálja a bandáját és alattvalóit gatyába rázni. Kifejezetten jó.

Másodikban meg egy pszihológust alkot a kacsánk és Arkham-ba megy "segíteni". Plusz pont, hogy a 90-es évekbeli rajzfilm stílusában rajzolva kicsit, ami nagy kedvencem. Szerintem teljesen korrekt és élvezetes.

LEX LUTHOR / PORKY PIG

Ez egy Luthor történet, Facebook kritika, nem túl kifinomult és nem túl új. És szerintem tökéletesen le is írtam, hogy miről szólhat. Malacunk egy kihasznált bugyuta áldozat, Lex meg a gonosz hatalommániás bűnöző.

Második történet meg kicsit hasonló, de sajnos nem igazán érdekes.

Ez is feledhető sajnos.

SUPER SONS / DYNOMUTT ^{[Intro - YouTube]}

Ez egy meghatóbb és jó Superhősös történet. Nem követem a jelenleg futó Super Sons story-t, de ez kifejezetten érdekes volt. Ez a legDC-bb füzet, volt értelme Blue Falcont és Dynomutt-ot belerakni, beleillettek, nem volt erőltetett, volt lezárás, volt történet...

Őszintén, még ha azt is kell mondanom, hogy nem tetszett nagyon, teljese mértékben korrekt és ajánlható kiadvány.

Ennyit a rövidekről, következő az első több füzetes crossover következik, majd minden nap vasárnapig egy újabb és újabb. Nagyjából a legrosszabbtól a legjobbig.

Csodaszép rajz érdekes filozofálással.

Egy repülő majomszerű törzs közepébe csöppenünk és szemléljük kicsit az életüket, szokásaikat, kultúrájukat, mindennapjaikat és társadalmi berendezkedésüket.

Valami nincs rendben, ezek tényleg majmok, de intelligensek, beszélnek, vallásosak. Város maradványok a távolban, fejlett emberi technológia a falu egyes részein, egy poszt-apokaliptikus Föld. Valami történt, valamiért eltűntek az emberek és csak más állatszerűségek élnek itt.

Háború a hi-tech delfinek ellen és hasonlók, csak a szokásos. Meg a teleportáló villám macskával. Egyes állati szekták másért küzdenek, mást akarnak elérni. De a miértje nagy spoiler és hogy honnan is indult ez az egész.

A többit meg érdemes elolvasni. Feszegetett téma a vallásosság, hit, társadalmi berendezkedés, a status quo maga.

Egy kísérlet jut eszembe, ami lehet hogy csak anekdota és nem is igazi, meg se történt, vagy csak részei:
5 majmot bezárnak egy ketrecbe, tetején egy nyílással, ahol egy banán lóg. Ehhez egy létra vezet.

Amint egy majom felmászik a létrán a banánért, az összes többi állatot lefújják és eláztatják hideg vízzel.

Egy idő után amelyik majom megpróbál felmászni a létrán a többi lerángatja és megveri. Több próbálkozás után, már egyik sem akar vagy mer felmászni.

Többet nem locsolják le a majmokat.

Az egyik majmot kicserélik. Szerencsétlen nem tud róla mik történtek eddig, elindul a banán után, jól megverik. Ismét nem mennek a banánért egy idő után.

Aztán kicserélnek még egy majmot. Megint összeverik, megint lecsillapodnak. És így tovább, majom csere, bunyó, megnyugvás.

Amíg a végén egyetlen olyan majom sincs a ketrecben, amit lelocsoltak volna, de minden egyes alkalommal ha egyikük a banánért indul, lerángatják a létráról és megverik, anélkül, hogy tulajdonképpen tudnák, miért.