Ez az egyik legkönnyebben ajánlható képregény az elmúlt néhány évből.
Főszereplőnk Tony Chu, egy "Cibopath", azaz... Bármibe amibe beleharap, megesz, elkerülhetetlenül átéli, hogy mi történt azzal. Egy pohár bor? Érzi a meleg napsütést, a ráfújt rovarirtót, ahogy a különböző kártevők megrágcsálták a szőlőt, mindent. Ha meg mondjuk egy hamburgerről van szó, akkor azt is, ahogy a marha be van zárva a ketrecbe, ahogy lemészárolják és az összes többi állati maradványt is, aminek nem feltétlenül kellene ott lennie a húspogácsában és azoknak életérzését.
Alacsony szintű utcai nyomozóból az FDA ügynöke lesz (amerikai Kőjál / ÁNTSZ / NÉBIH szerű hivatal) ahol a különböző, étellel kapcsolatos bűnügyeket derítenek fel. Hiszen ha beleharap egy süteménybe, tudja honnan jött a milyen minőségű liszt például.
Na de nem túlzás egy kicsit, egy ilyen szuperképességet erre elpazarolni?
Nem igazán.
Néhány évvel ezelőtt egy madárinfluenza járványban meghalt az USA népességéből 23 millió lakos és világszerte több mint 116 millió további ember vesztette életét. Rejtélyes körülmények közt, egyik pillanatról a másikra.
A csirke fogyasztás illegális lett. Pénz és letöltendő börtönbüntetés a fogyasztóknak, termelőknek, árusítóknak. Az 1920-as -30-as évek amerikai alkoholtilalom hangulatát idézi, csak a speakeasy-kben a pancsolt alkohol helyett rántott csirkét árulnak fű alatt. Az FDA gépfegyverekkel és tankokkal számolja fel az illegális csirkefarmokat.
És valami bűzlik. Összeesküvés elméletek, pro / con vallási szekták a csirke fogyasztása mellett / ellen.
Na, valahol itt kezdődik a történet és tart további 50+ füzeten keresztül. Állandóan elégedetlen, gyűlölködő főnök. Halálközeli élmények. Szerelmek.
Nem tudom eléggé ajánlani ezt a képregényt. Koherens, jól ütemezett, hihetetlen csavarokkal. Nem véletlenül nyert két Eisner-díjat[1] (Legjobb új sorozat[2010], Legjobb folytatódó sorozat[2011]).
A vége... Egyedül a vége az, ami nem tetszett. Amennyire jó volt az egész, úgy ahogy van, az utolsó oldalak olyan laposak voltak számomra, hogy kifejezetten csalódás volt.
De mindenképpen szinte kötelező olvasmány.