Ez egy olyan... mi lenne ha történet szerűség, hogyha az X-men-ek nem egy spéci iskolába járnának, saját képességüket segítséggel csiszoló diákok lennének egy idealista, optimista vezetővel, hanem inkább... egy bujdosó, kényszerből egymásra szoruló kis csoportról lenne szó, aminek egy szadista de-facto vezetője lenne.

Nem igazán szuperhősös, de még is szuperképességekkel rendelkező tinis dráma. Leginkább egy egyedi torz világszemlélet megmagyarázást próbálja feszegetni, miszerint ők, mint fejlettebb erősebb emberekként a sima hétköznapi átlagos egyének felett állnak és joguk van bármihez és bármire. Ők az evolúció új szintjén állnak és az erősebb nyer. Klasszikus Magneto gondolkodás, hiszen azok, akik megvetették őket, kísérleteztek rajtuk, féltek tőlük nem érdemelnek mást.

A másik amiről talán inkább szól, az a szereplők egyéni belső traumáik, érzéseik és azok feldolgozása, ki hogyan dolgozza fel hogy milyen képességeik vannak és mire akarják használni őket.

Az a baj, hogy újat szinte semmilyen szempontból nem hozott, se történetben, se karterfejlődésben, se rajzban... Csak úgy létezik.

És még csak be se fejezték, el lett kaszálva. Ezt mondjuk jó lett volna tudni mielőtt belekezdtem, de teljesen megértem miért, csak extra bosszantó volt, hogy ennyi füzet után még egy semmilyen véget se kap az ember.

Inkább egy bármilyen X-men reboot-ot ajánlok e helyett. Se rajzilag, se történetileg nem kiemelkedő, talán az egyetlen mentsége az a belső sötét szuicid marcangolásos részek, amitől érdekes lehet.