Kezdjük azzal, hogy tetszett a képregény[Dark Horse].
Az első dolog, amivel megvett, hogy ott van a borítóján, szépen láthatóan, hogy mettől meddig tart, hány kiadásból áll / fog majd állni. Biztosítva lettem afelől, hogy ennek a történetnek van eleje és vége. Illetve, ha lesz belőle egy második kötet, akkor is tudom, hogy csak 7 füzetet kell elolvasnom ha bármennyire is nem érdekel, mert úgy is muszáj lesz befejeznem.
És mellékesen pont eleget mond a borító, hogy miről lehet szó és milyen a hangulata. Füzetről füzetre meg csak a szív színe változik és a száma, semmi fölösleges cécó. De erre majd mindjárt visszatérek.
De, nem volt muszáj megnyugtatni, hogy meddig tart, mert el akartam olvasni végig, már a #1 untig elég volt, hogy meggyőzzön.
Arról szól, hogy van egy lány, aki szerelmi bánatban szenved, rettenetesen. Egy régi srác iránt, egy olyan kapcsolatról, ami már rég véget ért, de nem tudja túltenni magát rajta és ez megkeseríti az életét és már a legjobb barátja se bírja tovább.
Azt kívánja, bárcsak ne érezne semmit.
De, szokták mondani, hogy vigyázz mit kívánsz, mert a végén még teljesül.
Az elején minden szép és jó, megkönnyebbülés, hogy nem fáj, nem gondol rá, stb... stb... Azonban nagyon gyorsan észbe kap, hogy ez így nem jó, nagyon nem jó. Az egy dolog, hogy már nem szomorú és bánatos, de semmi öröme sincs azóta, semmi kis apróság, semmi mosoly, egy lelketlen, gépszerű senki lett.
És jön a könyörgés, hogy sztornó, undo! Vissza az egészet, meggondolta magát. Persze semmi sem ilyen egyszerű. Ebből jön a bonyodalom, hogyan tudja visszaszerezni a lelkét, mit kell tennie hozzá, mit kell feláldoznia, mit kell tennie, hogyan éri el, stb... Ebből már az egész történet első 1-2 oldala is elég jó képet mutat, egy kicsit hatásvadász az indítás, de megbocsátjuk.
Harmat gyenge spoiler: Több részre szakadt a lelke, amit vissza kell szereznie, ezért több helyre, több emberrel kell konfrontálódnia emiatt. És itt térnék vissza a borítóra, hogy ott is látható, ahogy különböző fehér vonalakkal szét van választva a szíve, azt az egyetlen dolgot kellett volna borítónként megrajzolni, hogy ahány részét eddig visszaszerezte, azok a részei szerepelnek csak, nem az egész és máris érdekesebb az egész. De, sebaj.
Maga a rajz stílus az teljesen jó, nincs vele semmi gond, viszont semmi olyan, amit ki kellene emelni és mutogatni kellene.
A főszereplővel nem nehéz azonosulni, persze volt 1-2 kivétel, de teljesen korrekt a történet és az írás.
Ha érdekel egy önfelfedezős, felnőtté válós, lelkizős történet vagy ha te is gondoltál már arra, hogy milyen lenne, ha elkívánhatnád bármilyen problémád és az milyen következményekkel járhat, akkor ez egy jó, ajánlható kis rövidebb történet.
