Ez határozottan a "Nem gyerekeknek való" kategóriába tartozik.

A második világháború és a holokauszt nem kifejezetten az a téma ami az embereknek eszébe jut, hogyha képregényekről van szó.

A képregény csupán egy médium, csak egy hajó amin a történet eljut az alkotó fejéből az olvasóhoz. Csak azért lenézni egy egész közlési módot, mert azt hiszed csupán szeleburdi pizsamába öltözött kitalált emberek püfölik egymást olyan lenne mint azért nem szeretni a zenét, mert egész életedben csak a Bartók rádiót hallgattad és nem tudod, hogy a klasszikus zenén túl is van élet.

Vegyünk egy képregényből megélni akaró grafikust.

Adjuk hozzá a II. világháborút és koncentrációs táborokat túlélő apját.

Majd az elmesélésekből írjunk többszörösen díjnyertes^[1] képregényt.

Az egerek a zsidók, a macskák a nácik, az amerikaiak meg kutyák. Továbbá a lengyelek disznók a franciák meg békák.

Így téve könnyebben feldolgozhatóvá a szörnyű tetteket, hogy kevésbé legyen gyomorforgató.

Spoilerezve nem igazán lehet erről írni, mert a történelem megtörtént és mivel a saját szavaival meséli el fiának az élményeit, tudjuk, hogy túlélte.

Szívfacsaró történések és események.

Mit és hogyan kellett tennie, hogy túlélje, milyen emberré vált utána. Élete a háború előtt, a lassan ellenük forduló lengyel barátok megvetése, hadifogolyként az első csaták után majd a bujkálás, gettók, tehervonatok, táborok, halálmenetek, stb...

Másik fő szál a rajzolónk kapcsolata saját apjával, és feleségével.

Hogy mennyire nem egyszerű szeretni a néha már ordítóan sztereotip, kirekesztő, megvetéssel és gyűlölettel teli érzelmileg zsaroló apját és a miatta vallást váltó feleségével dűlőre jutni az apa-fia kapcsolatuk miatt.

Ennél komolyabb és súlyosabb tartalmú képregényt nem igazán fogsz találni.