Habibi = Én kedvesem, Én drágaságom

Mielőtt belemegyünk abba, hogy miről szól muszáj megjegyezni hogyan néz ki. Roppant kidolgozott, részletgazdag, nem copy/paste-elt csodálatos rajz munka. Hogyha szereted az arab építészetet és festészetet, akkor ezt imádni fogod. Mintha egy csodásan kifaragott márvány ablakon keresztül olvasná az ember a történéseket.

El se tudom képzelni színesen ezt a regényt, biztosan van egy két ember aki még jobbá tudná tenni, de szerintem inkább csak ártana, annak ellenére, hogy csak fekete-fehér, lenyűgöző látványvilágot ad az olvasónak.

Na de beszéljünk arról, amiről szól.

És itt jönnek a problémák, mert eléggé megosztó tud lenni.

Ez a regény, de néha kicsit túl sok mindennel akar foglalkozni, gyakran sokat markol és emiatt keveset fog.

Zam és Dodola kalandján keresztül szól az időn, teren, testen átívelő szeretetről és spirituálisság fontosságáról. Mindketten gyerekként, rabszolgaként várják sorsukat és szökésükről kezdve csöppenünk bele a nem kicsit megpróbáltató történetükbe ami a többé-kevésbé, majdnem boldog végig tart.

A helyszín valahol közel-kelet, Észak-Afrika, ahol tradicionálisan nagy befolyása van/volt a muszlim vallásnak és az arab kultúrának. A mikor... Na már azzal is vannak problémák. Végig a mai időkben, vagy legfeljebb 1-2 évtizeddel korábban? Vagy mondjuk azt, hogy ahogy nőnek fel és szembesülnek a világ mocskával, úgy múlik az idő az idealizált gondtalan régmúlthoz képest? Vagy hogy akár több életen át ívelő ez a történet? Vagy csak inkább nincs jól átgondolva. (Valószínűleg az utóbbi.)

Nekem ez volt a legnagyobb problémám, ami kifejezetten zavart, viszont olvastam, hogy sokkal nagyobb hőbörgést váltott ki emberekből.

A legnagyobb kritika az "Orientalizmus"-sága. Nyugati emberek úgy nyilvánítanak véleményt, alkotnak a közel-keletről, hogy nincs kötödésük ehhez a kultúrához, akarva/akaratlanul is lenézve és lekezelve azt. Nem ott nőtt föl, nincs semmilyen személyes, családi kapcsolata, csak a sztereotípiákat szajkózza. Nem a valóságot mutatja be és ez bánt egyeseket.

De akkor minden egyes nem dokumentumfilmnek meg sértenie kellene valakit és nem csak ennek a képregénynek ¯\_(ツ)_/¯

A másik az ezzel összeköthető kritika, hogy Dodola a női főszereplő mindig csak ki van szolgáltatva, nincs egy erős női karakter akire fel lehet nézni és példaként követni, ő mindig csak az áldozat és a képregényben szereplő összes férfi csak erőszakos hárem tartó perverz liliomtipró szemétláda és ez rossz fényt vet az arab kultúrára.

Ezek a kritikus hangok csak a férfi főszereplőről feledkeztek el elsősorban, aki mindent megtett volna és megtett azért, hogy együtt boldogak legyenek, sebaj. Ha minden szép és boldog lenne, nem lenne érdekes szívszorító történet. ¯\_(ツ)_/¯

Illetve, hogy túl sok benne az indokolatlan pucérság, szex, nemi erőszak, és hasonlók. Ez meg sokszor "normalizálja" a molesztálást és az erőszakoskodást. Azok a mocskos férfiak akik ilyeneket csinálnak. De nem azok amik ebben a nem létező iszlamista/arab világban vannak, mert azok sose tennének ilyet (Lásd előző bekezdés). És nem mintha egy pozitív fénybe lettek volna ezek feltüntetve.

De a gyerekrabszolgaság, gyilkosság, kizsákmányolás az oké ami van benne ¯\_(ツ)_/¯

Illetve, sokszor van párhuzam vonva a Korán egyes verseivel és aktuális történések között és sok belőle az idézet, történet, elmesélés és hasonlóak. Amik állítólag nem mindig jól vannak használva jó környezettel, hogy igazából az másról szól egy másik értelmezésben.

De hát ilyenről senki se hallott még hogy két embernek más véleménye van egy vallási szentírásról ¯\_(ツ)_/¯

Szerintem egy teljesen jó történet és ha nincs zabszem az ember seggében, érdemes elolvasni.