Patience = Türelem

Na az kell...

Ez egy olyan, nem ajánlós bejegyzés lesz.

Olyan közel volt ahhoz ez a kis regény, hogy valami érdekes legyen belőle, de nem jött össze sajnos.

Ez egy "időutazós szerelmi történet pszichedelikus rajz stílussal és felforgató érzelmi gondolatokkal".

Általában ilyen leírásokkal találkoztam mielőtt nekiláttam volna olvasni. És utólag nem tudom elég idézőjelek közé tenni.

És semmi, de az ég egy adta világon semmi újat nem mutat. Se a sci-fi részlegben (amiből az alapgondolaton túl nincs is igazán benne) se karakterdrámában, se írásban, se rajzolásban. 

Nem értem a hype-ot mögötte.

Legjobb esetben is egy közepes hármas egy ötös skálán, de inkább alatta.

Patience is an indescribable psychedelic science-fiction love story, veering with uncanny precision from violent destruction to deeply personal tenderness in a way that is both quintessentially “Clowesian,” and utterly unique in the author’s body of work. This 180-page, full-color story affords Clowes the opportunity to draw some of the most exuberant and breathtaking pages of his life, and to tell his most suspenseful, surprising and affecting story yet.

Nem is igazán tudok róla többet írni. Annyira középszerű, klisé hátán cliché.

Felejtsd el... Nem éri meg, semmilyen szinten. 1000 más jobbat is lehet helyette olvasni. De mentségére legyen, hogy 1000 rosszabbat is.