Ettől a mangától megfájdult a fejem és nem bánom.

Emelem a kalapom, új, művészi, nem komfortáló, egyedi ÉS nem gagyi. Mert azért, rosszat nagyon könnyű úgy alkotni, hogy az fentieknek megfeleljen.

Zaj, káosz, agresszió. Nem látod, hogy most mi dialógus, mi “hangeffekt”, mi háttér vagy karakter. De, pont ez volt a célja, hogy olyan hangos és zajos legyen az egész, hogy fájjon a végére a füled. Meg kell hagyni, hatásosan tette a dolgát a látvány.

Közben pedig szoros ellentétben a történet egy roppant lassú, banális, semmilyen, szinte minden konfliktus nélküli kis kaland. Higgadt beszélgetések, kocsizás, keresgélés.

De a látvány miatt annyira feszültnek és gyors tempójúnak hat, hogy csak kapkodod a fejed.

Kuriózum.