A mai nap életed hátralévő részének utolsó napja. 

Milyen szörnyű, szörnyű-szörnyű cím. Kiráz a hideg a klisészerűségtől. De ez legyen a könyv legnagyobb hátránya.

Ez egy autobiográfia, egy osztrák punk lány 1 éve (sem).

Nem más mint egy nyári / őszi kaland elmesélése képregény formában. Előszónak annyit, hogy főszereplőnk azóta már családanyuka és Berlinben grafikus. Ez a legismertebb munkája, amiben megörökíti naplója és emlékei alapján mi is történt vele 1984-ben.

Nagy hatással volt rám, olyan gondolatokat forgatott fel bennem ami szerintem eddig még semmi.

17 éves lány. Punk. Inkább a városban csövezik barátaival mintsem vidéken az unalmas kis faluban.

De, egyik nap rossz társaságba keveredik, egy újonnan megismert csajjal elhatározzák, hogy elstoppolnak Olaszországba, Szicíliába. Mert jön a tél és az Ausztriában túl hideg ahhoz, hogy végigcsövezzék, viszont a szigeten még legrosszabb esetben is csak hűvöskés lesz.
Mindez még akkor, amikor nem volt EU, Schengen, Euro. Át kellett szökni a határon, nem volt valuta, stb... stb...

Erről a kalandos útról szól az egész képregény és nem volt egy leányálom.

Akkoriban a maffia még sokkal befolyásosabb és félelmetesebb volt mint manapság. A nyelvet nem beszélő, pénztelen, fiatal, naiv, elveszett lány története.

Erőszak, csalódás, kétség, megnyugvás, félelem, megvilágosodás, minden ami csak kellhet egy drámába.

Az utolsó oldal adta a legnagyobb pofont. Nincs csavar, nincs sokk, és semmit nem mond önmagában a történetről ha nem olvastad.