Bevallom, ezt a képregényt csak azért olvastam el, mert láttam, hogy Netflix sorozatot csinált belőle és kíváncsi voltam, hogy miből és miért és milyen lett. Mivel csak 2 kötet volt belőle (illetve a 3. kezdete amibe gondolom csak azért kezdtek bele, mert Netflixből jött pénzből nekiláthattak, de erről majd később), gondoltam elolvasom mielőtt megnézem az élőszereplős sorozatot. A sorozatról később.

Rettenetesen sajnálom ezt a képregényt, mert annyi potencia volt benne és annyi mindent ki lehetett volna hozni belőle, hogy fantasztikus lehetett volna, de olyan laposra és legjobb esetben is középszerűre sikeredett, hogy őszintén kár érte.

Egyik pillanatról a másikra születik több tucat gyerek mindenféle előjel nélkül, azonnal terhesek lesznek a nők és ott abban a percben szülnek is.
Egy mágnás öregember pedig ahányat csak tud örökbe fogad belőlük, szám szerint hetet, akikről később kiderül, hogy valamilyen emberfeletti képességekkel bírnak és azért alapította ezt az akadémiát, hogy a majd bekövetkező világot elpusztító valami ellen felkészítse ezeket a gyerekeket, hogy ők fogják majd megmenteni a világot.

És ez így még renden is lenne, az alap elképzelés jó, mostoha testvérek egymás elleni civakodásai, "apjuk" kegyetlen szívtelen nevelése, ahogy szinte csak eszközként kezeli őket, nem is emberekként.

Van itt minden, időutazás, bosszú, halál, árulás, csaták, világ megmentés.

Egy kicsit a sokat markol, keveset fog csapdába esik, mert több tucat szálat ki tudna bontani és tudna vele foglalkozni és valószínűleg ez is lett volna a terv, de két kötet vajnyi kevés volt erre. És ez nagyon meglátszik.

Ellenpéldaként hoznám fel a Letter 44^[gir.hu]-et, Bunkert^[gir.hu] és Manhattan Projects^[gir.hu]-et, hogy azok is nem kis fába vágták a fejszéjüket, de mégis jó történetet, történeteket meséltek el magukban. Míg az Umbrella Academy inkább csak több kérdést vet fel, mint amennyit megválaszol. Csak ürességet hagy maga után, ahogy hajtja maga előtt a cselekményt.

És ez a baj a harmadik kötettel is, két különböző irányba akkorát ugrott a történet, mindent hátrahagyva értelmetlenül, hogy fáj látni. Az írók nem igazán foglalkoznak a kerek egésszel és csak tolják ki magukból a különböző gondolatokat mindenféle koherens világépítés nélkül. Mert a világépítés nem az, hogy "Ez után azt csinálták hogy. Ezek közben elmentek ide mert." Sokszor nincs ésszerű folyamata a füzeteknek és belül morcoskodom, hogy "NA DE ÉS AZZAL MI LESZ? MIÉRT, HOGYAN?" És csak megyünk tovább és tovább...

Kár érte, kifejezetten nem rossz, de nem is tudnám ajánlani.

És akkor off-osan a Netflix sorozatról, spoiler mind a két változathoz:

Cserébe ez viszont nézhetetlen, be se tudtam fejezni, kifejezetten rossz és teljesen fölösleges. A nyersanyagot elég liberálisan kezeli, olyan eltérések vannak benne, amik teljesen megváltoztatják egyes karakterek személyiségét.

Meg nem is értem (oké, ez az én hibám, hogy nem néztem végig), hogy ez az egy évad valahogy a két kötetet dolgozza fel valahogy összekotyvasztva? Mert Hazel és Cha-Cha mit meg hogy kerestek itt? (Arról nem is beszélve, hogy arcot adtak nekik és messze nem voltak annyira pszihók mint kellett volna) Meg a Temps Aeternalis csak az utolsó részekben jelent meg a sorozatban, viszont a kávézós jelenetben #5-el csak sima kommandósok voltak? Így... WAT? A fehér hegedűsnek meg valami szerelmi szálat adtak valamiért? Hol vannak a csatajelenetek? Párizs meg a gyilkos robotok? Meg 6x24 oldalból (vagy 2x6x24 oldalból) akarnak egy 10x55+ perces sorozatot csinálni? A Hobbit szindróma...

Ha a képregény lapos volt, akkor az egy Tátra ahhoz az Alföldhöz képest ami ez a sorozat.

Nem véletlenül létezik ez a mém:

https://knowyourmeme.com/memes/netflix-adaptation