Az eddigi legnagyobb csalódásom.

Mindenki csak ömlengett, hogy jaj de mennyire hűdejó. És legjobb esetben is csak OK. Szerintem.

Kezdjük a jókkal, mert egyáltalán nem egy rossz képregény.

Az alap ötlet kifejezetten jó. 90 évente 12 istenség reinkarnálódik a Földön 2 évre aztán meghalnak. Van egy őrző anyafigura aki felkeresi és feléleszti a tinikben, fiatal felnőttekben meghunyó szellemeket. Ki tudja melyik isten szerepét kapod halandóként? Miután lejárt a 2 éved mind istenként, mind emberként, meghalsz. Vágysz a figyelemre, vágysz a szeretetre, vágysz, hogy megfelelj, más nem is hajt előre. Az istenek... egy kicsit egoisták. Ráadásul 14/18 évesek bőrébe bújva az emlékeikkel akik szintén hasonlókra vágynak. Annyi potencia van ebben de... sajnos pofára esik.

A harmadik kötetet leszámítva nagyon szépen rajzolt, helyeken művészi alkotás. Ahol kell színes és vidám, ahol kell sötét és maszatos.

Jó dolognak tartom, hogy sok az LGBTQ+, színes szereplő. Ezek az istenek mindenhonnan jönnek. Nagyon sok őrült isten / istennő / stb. van a világon. Ha csak abba gondolok bele, hogy Zeusz mennyi állatot vagy embert állatként hágott meg, ez semmi ahhoz képest, csak hát 1-2x le van rajzolva néhány panelen (a több mint ezerből), ami miatt 18+-os. De ez amerikai 18, EU-s 16-os karikás inkább.

Ez a legkevésbé KDNP kompatibilis dolog amit valaha olvastam.

De minden mással bajom van.

Túl nagy volt a hype. Ez az egyik ami miatt nem tetszett. Ha nem ajánlaná minden blog / webshop kommentelő / rajongó, sokkal jobban élveztem volna.

Egy állandóan nyitott Wikipedia böngésző tab kell, hogy kikeresd az istenek nevét, kiejtését, személyiségét, történelmét... Szinte alig esik bármi szó a múltukról, ha meg igen, akkor az meg személyes, nem történelmi. Szerintem ebbe az irányba ha jobban elmennek, sokkal jobb, kerek egészet adott volna a történet.

Nem árt egy jegyzetfüzet sem, hogy ki kivel mikor a múltban, ki kihez lojális, stb... Amikor össze vissza dobálóznak évezredes nevekkel, néha nehéz nyomon követni. 12 isten + mamácska + egyéb (mellék és nem mellékszereplők) az bizony sok.

Ez nem más mint kicsinyes, féltékenyes, tinidráma. Van hozzá kis varázslat meg bűvölet, de azt misztikumot leszámítva... sokszor csak középiskolás szintű nyavalygások, egók és gőgök izmozása.

És amikor már a harmadik kötetet kezdtem olvasni, beugrott mi ez.

Trónok Harca.

Nagyon nem szeretem a Trónok Harcát. Mármint, a tv sorozatot, könyveket nem olvastam. A Gyűrűk Urát is csak tisztelni tudom, de szeretni nem. Élőszereplős dolgokban, sorozatokban, filmekben valahogy sehogy se fekszik a fantasy, képregényekben meg rajzfilmekben sokkal jobban csúszik ez a műfaj.

Szóval, ha szereted a Trónok Harcát tini istenekkel, királyok és királynők helyett és nem bánod a LGBTQ+ dolgot (ha az édestestvérek közötti vérfertőzés nem zavart, akkor ez se zavarjon), akkor szerintem nyugodt szívvel tudom ajánlani.