Az öreg gárda.

Ígéretes és érdekes, egy szinte majdnem halhatatlanos téma feldolgozása. Nem kifejezetten hegylakós, de egy kicsit mégis.

Vannak emberek a világon, akik nem halnak meg akkor, amikor meg kellett volna. És a többi már halhatatlanságra ébredt ember meg átéli az új újjászületett utolsó pillanatait. (Mert valahogyan össze kell hozni az ilyen embereket az érdekes sztori kedvéért.)

Az ilyen emberek néha viszont még is csak meghalnak, csak egy pár száz vagy pár ezer év után, akárhányszor is ölték meg őket, egyszer az egyik valamiért náluk is végleges.

Őszintén, igazi őrült nagy újdonság nincs benne.

Van egy összeszokott csoport, akik már egy jó ideje együtt lógnak. Az egyetlen egyértelmű összekötő kapocsnak az tűnik, hogy mindegyikük harcos, katona és abból tartják fenn magukat, hogy titkos vérengzős, kommandós, black-ops, bérgyilkos küldetésre mennek néha. Meghalni nem tudnak, így túl sokat nem kockáztatnak egy ilyen küldetésekkel.

Aztán van egy gonosz ember benne aki gonosz, mert gonosz és faék egyszerű a motivációja.

A legszórakoztatóbb ebben a kötetben meg történetben, hogy nagyon öreg, de mégis fiatalnak tűnő emberek egy laptopot épp hogy be tudnak kapcsolni és 1-2 alapvető dolgot tudnak elvégezni rajta, mert ez aztán teljesen felfoghatatlan a több ezer éves agyuk számára. A háború, háború marad. A szerelem meg szerelem. De ez a flancos technológia ez már túl sok nekik "hirtelen".

Ha szereted a Hegylakókat vagy akció dús lövöldözős dolgokat, akkor ez nem rossz. Sajnos határozottan bárkinek ajánlani kicsit nehéz, mert sem a rajz, se a történet nem olyan, amivel kilógna a tömegből.

Az első kötetnek jól lett vége, kíváncsi vagyok ha lesz, milyen lesz a folytatása.